A tritikálé jelentősége, felhasználása, vetése

A tritikálé egy mesterségesen előállított fajhibrid, amelyet azért hoztak létre, hogy egyesítsék a búza és rozs legjobb tulajdonságait.

Jelentősége – a rozshoz hasonlóan – egyre inkább növekszik, amelyet az idei évhez hasonló rendkívül aszályos évek még tovább fokoznak. Felvásárlási ár tekintetében megegyezik a takarmány búzával.

Európában Lengyelország, Németország, Franciaország és Ukrajna tritikálé termesztése jelentős, de számottevő Anglia, Bulgária, Románia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Ausztria, Svájc, Svédország, Belgium, Hollandia, Jugoszlávia, Horvátország, Szlovénia, Csehország, Szlovákia és Magyarország területe is.

A világon nagy termőterülettel és jelentős kutatási eredményekkel Európán kívül Ausztrália, USA, Mexikó, Oroszország, Kína, Brazília, Argentína, Kanada, Chile, Marokkó és Dél-Afrika rendelkezik.

Ma az első igazi tritikálé fajta megjelenése után kb. 40 évvel több mint 3 millió ha-on 8 millió tonnát meghaladó tritikálét termesztenek évente.

Nagy előnye a tritikálénak a többi gabonaféléhez képest, hogy gazdaságosan és egyben környezet kímélően termeszthető kedvezőtlen ökológiai körülmények között is.

Termesztése tekintetében ezért elmondható, hogy a sarkvidékek kivételével az összes földrészen elterjedt.

Magyarországon a lengyel Presto fajta honosítása után a ’90-es években kezdett intenzíven növekedni a vetésterülete és 1996-tól meghaladja a 100 ezer hektárt, jelenleg 120 ezer ha körül van.

Termesztése elsősorban búza, kukorica, árpa számára már kevésbé alkalmas, gyengébb termőképességű un. „átmeneti” talajokon folyik.

Ezeken a talajokon versenyképes a fent említett növényfajokkal és a rozzsal is.

A tritikálé alkalmazkodóképessége kitűnő. Szárazság- és hidegtűrő képessége jobb, mint az őszi búzának.

Termesztésének előnyei a termés mennyiség és termésbiztonság, jövedelmezőség tekintetében – a többi gabonafélékhez képest – elsősorban a szárazabb, melegebb és hidegebb klímájú térségekben egyaránt megfigyelhetők.

A ma termesztett fajták igénytelenebbek a búzánál, jók a rezisztencia tulajdonságaik, jól tűrik a szélsőséges ökológiai körülményeket is (sótűrés, túl alacsony és túl magas pH-tűrés, hideg-meleg klíma tűrés) és takarmányozási értékük is kiváló.

Magyarországon a tritikálé – a rozshoz hasonlóan – a gyenge termékenységű talajok kalászos gabonanövénye, amelyet elsősorban takarmányozásra használnak.

Az étkezési célú tritikálé termesztésnek eddig akadálya volt a fajták alacsony, vagy hiányzó sikértartalma, gyenge lisztminősége és kedvezőtlen sütőipari tulajdonságai, illetve az, hogy ismeretlen a malomipar és sütőipar számára.

Eddig a tritikálé elsősorban, mint takarmány gabonanövény jött számításba, azonban ahogy egyre szélesebb körben kezdik vizsgálni és használni, úgy válik egyre inkább kenyérgabonaként számításba vehető gabonafélévé is.

Magyarországon az első étkezési célra is elismert tritikálé (durumrozs) fajta a Hungaro, amely rekombinációs hexaploid tritikálé.

A tulajdonságok rekombinálódása miatt hagyományos nemesítési módszerekkel is eredményes lehet a tritikálé lisztminőségének, sütőipari tulajdonságainak a javítása, mivel a szekunder hexaploid tritikálék tartalmazhatnak a hexaploid (étkezési) búza D genomjából származó géneket is – amelyek meghatározzák a sütőipari értékét.

Összetételét a búzával megegyező, vagy annál magasabb fehérjetartalom jellemzi és ezen fehérjetartalomban az esszenciális aminosavak mennyisége, különösen a lizin, a metionin és a cisztein magasabb.

Ez a magasabb érték a tritikálé lisztre is jellemző. Az ásványianyag-tartalom tekintetében jellemző a búzánál magasabb P, K, Ca, Cu, Mg és Zn-tartalom, amelyek segíthetnek a szervezet mikroelem bevitelének növelésében.

A vitaminok közül az E, B₁, B₂ és B₆ vitamin tekintetében a liszt kétszeres mennyiséget tartalmaz, mint a búzaliszt.

Táplálkozás-élettani jelentőségét fokozza, hogy nyersrost és élelmi rost tartalma több mint kétszerese a búzalisztének, összes szénhidrát tartalma közel 10%-kal alacsonyabb, így energiatartalma is ezzel arányosan alacsonyabb.

A tritikálé elterjedése a humán táplálkozásban új egészséges élelmiszer alternatívát jelenthet a hagyományos gabonafélék mellett.

A tritikálé vetése hamarosan elkezdődik.

A gyenge termékenységű talajokon szeptember vége és október eleje között javasolható. Jó termékenységű (búza) talajokon október eleje-közepe.

A tritikálé bokrosodása ősszel nagyrészt befejeződik, ezért az optimális időben történő vetés és az őszi fejlődéshez szükséges N-ellátás nagyobb jelentőségű, mint a többi őszi kalászosnál.

A tritikálé vetési paramétereit az 2. táblázat tartalmazza.

Mivel ebben az évben hiány mutatkozik nemcsak rozs, hanem tritikálé vetőmagból is, ezért célszerű minél korábban beszerezni!

2. táblázat. A tritikálé vetési paraméterei